Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

CIPÉSZMUNKA

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Cipész < Műhelymunka > Kellékek > Cipőkészítés > Inas > Felsőrész > Ukrán példa    

 

             Alapműveletek             Cipészek; - Cipészszakma; - Cipészműhely; - Javítási munkák - Alapműveletek; - Cipészszerszámok és anyagok; - Újcipő készítése;

(Darabolás - Szabás - Áztatás - Élezés - Tömörítés - Csiszolás - Reszelés - Szegezés - Varrás - Szurkosfonál - Ragasztás)

 

A felületes szemlélő a cipész tevékenységét néhány alapműveletben tapasztalja meg, még az inas is csak a fárasztó ismétlődését látja  bizonyos műveleteknek. Pedig ezek nem csupán műveletek, hiszen ezek a tevékenységek teszik a rideg, nyers anyagokat nemes, a használatban ellenálló, céljuknak megfelelő munkadarabokká, a cipőbe szervesen beépülő elemekké. Lássuk röviden ezeket a műveleteket a segéd de még inkább a mester szemével.

 

Görbe kések

 

Darabolás kézzel, az anyagok vágási ellenállásához igazodóan dikiccsel, esetleg ollóval, néhány esetben fémfűrésszel történik.

-- A kemény talpbőrt és gumilapot rendszerint táblákban veszik meg. A táblák 3-8 mm vastagok szoktak lenni. A nagy táblából az asztal szélénél, rendszerint társ segítségével vágják le a talphoz, sarokhoz, folthoz szükséges kisebb darabot. A segítő leszorítja a táblát, a mester dikiccsel, vagy görbe késsel, kissé ferde vágási felületen, a vágás mentén le és felfelé feszítve az anyagot, körül vágja a némi ráhagyással előrajzolt darabot. A bőr keménysége miatt erős feszítés szükséges a vágáshoz, a kést is ferdén kell tartani, hogy be ne szoruljon az anyagba.

-- A vászon, felsőbőr, fonál, papír anyagot ollóval vágják, de ez többnyire csak durva elődarabolásra szolgál, a méretre szabás mindig a dikiccsel történik, rendszerint szabász deszkán.

-- Fémfűrésszel a modern női sarkokat szokták megrövidíteni, ha (a kopás miatt, vagy egyéni kívánságra) erre igény van. A sarok ugyanis egyre gyakrabban fémből, vagy műanyagból készült, különösen a vékony (úgy nevezett tű-) sarkak.

 

Kiszabják a felsőbőrből készült foltot, a bélés anyagot, a szabásmintákat. Ezeket a cipész a pangli mellett ülve, az ölében tartott szabászdeszkán, kézzel szabja. Pontosan kell ismernie az egyes anyagok tulajdonságait (merre nyúlik, merre nem), és ezeket az alkatrészek igénybevételével összhangban kell kiválasztani.

 

Áztatás, nedvesítés szükséges a talpbőrnél, a branzol, a ráma, a kéreg és a kapli anyagánál, hogy könnyebben legyenek alakíthatók. Ismerni kell a nedvesítés hatását az eltérő szerkezetű anyagok esetében és megfelelőképen kell alkalmazni a konkrét alkatrész megmunkálásánál. Vannak anyagok, amelyeket csak kissé kell nedvesíteni, de vannak olyanok is, amelyeket "pacallá kell áztatni".

 

Élezés, vékonyítás szükséges a foltok szélén, a rámánál, a talpnál, különböző egyéb javítási feladatoknál. Ezeket a vékonyításokat dikiccsel (sirfolás), reszelővel végzik, márványlapon, vagy szabászdeszkán. Manapság már gyakran alkalmaznak élezőgépet ezeknek a feladatoknak az elvégzésére.

 

Tömörítés szükséges a természetes bőr keményáru alkatrészeknél. A talp klopfolása alapművelet. A kellően nedvesített talp lemezt fém vagy kő darabon kézi kalapálással tömörítik. A kalapács enyhén domború, de tökéletesen sima fejével az anyag viszájára sűrűn egymás mellé mért ütésekkel kell tömöríteni. A fém, illetőleg kő darab fényes sima kell, hogy legyen. Mi sárga kerámia téglát használtunk úgy nevezett "klopfsteinnek". Ilyen téglákat díszburkolatnak használtak abban az időben fontos útszakaszoknál. Üvegkemény volt, a felülete teljesen sima. Csak teljesen hibátlan követ fogadott el édesapám. Ezen a kövön klopfolva a bőr sérülés mentesen gyönyörűen kiverhető volt. Az ütések nem lehetnek túl erősek, de túl gyengék se. A klopfolás eredményeként a talp külső felülete kissé sötétebb lesz, a húsoldal felé enyhén homorú és fényessé válik. A talpnak teljesen rá kell feszülnie a cipő felső részére, ezért a talpat is erősen rá kell kalapálni az alapzatára.

-- Az új cipőnél is és a fejelésnél is a becvikkolt felsőrész visszahajtott részét teljesen simára (ráncmentessé) le kell kalapálni, mielőtt a talp és a sarok felépítésre került volna..

Körülvágás

Csiszolás, felület kikészítés. A talp és sarok körvonalát először dikiccsel elnagyolják. Ezzel a művelettel (a hüvelykujj felé történő vágásokkal) komoly balesetveszélyben dolgozik a mester, de egy igazi cipésznek a hüvelykujja olyan megvastagodott bőrfelülettel rendelkezik, ami elviseli a szokásos késéllel történő érintkezést sérülés nélkül. (Pedig a dikics borotvaéles penge!!!...)

-- Az így elnagyolt felületet ezután reszelővel egyenletes felületűvé dolgozza el. A reszelőnek inkább csak a hegyét használjuk ebben az esetben, nehogy a felsőbőrt megsértsük.

-- Reszeléssel szoktuk a talpat is a szegelt felületén körbe reszelni. A szegelt talp járófelületénél csak körben egy-másfél centiméternyi sávban reszelünk, a felületből minél kevesebbet, éppen csak a fényes felszínét távolítva el. Itt tulajdonképpen csak a faszeg maradványait távolítjuk el, és a talpsíkot hozzuk egyenletes szintbe.

-- A reszelés utáni barázdás, bolyhos felületet csiszolóvászonnal simítjuk el néhány tolással. A csiszolóvásznat csak ritkán használjuk a bőr felületének simítására, mert az még mindég bolyhosan hagyja a felületet.

-- A reszelés és csiszolás után maradó felületet üvegcserép darabbal tesszük tükörsímává. Egy üveglemezből töri le a mester annak a sarkát. Egy reszelő segítségével az üveglap szélét kissé megreszeli (egy húzással), majd a reszelt résznél a hüvejkújja és reszelő közé szorítva lepattintja a csaknem háromszögletű, körülbelül 3-4-5 centiméteres, kissé kagylós szélű üvegdarabot. Az üvegdarab íves része roppant éles pengévé pattan le, ezzel a pengeszerű résszel gyalulja le tükörsimává a felületet a cipész. Itt is nagyon kell vigyázni a felsőrészre, hogy az üvegcserép meg ne sértse a felsőbőrt. Az üvegcseréppel talpat is le lehet csiszolni, mert gyakran -- főleg új cipőknél -- a talp is viaszos, fényes, dísz borítást kap.

-- A kaptafa eltávolítása után a cipő belső részén faszegek hegyeinek tömegei meredeznek a cipő belsejébe. Ezeket a szeg csúcsokat egy nyeles görbe reszelővel kell eltávolítani, majd a talpbélés beragasztásával kell komfortosítani a cipő belsejét.

 

Díszszegezés

 

Szegezés. Elsősorban faszeggel történik a cipők szegelése. Először kijelöli a szegelés vonalát (hogy szépen, sorban kövessék egymást a szegek), majd néhány egyenletes távolságra beütött faszeggel rögzíti a talpat vagy sarkat a cipőhöz. Célszerű a szegelés két végét választani először, majd a sor felező pontjába ütni szeget. További felezéssekkel eljutunk olyan osztáshoz, ami biztosítja, hogy az osztáson belül egyenletes távolságokba üthetjük az egymást követő szegeket. A szegezésnél fontos, hogy az árral készített lyukba a mindenegyes faszeget egyetlen ütéssel üssünk be. mert így a szeg nem roppan össze, hanem biztosan fogja a rögzítendő fedőbőrt. Amennyiben a faszög véletlenül eltörik, szétnyílik, új lyukat készítve új szeget kell beütni. Csak az a szeg fogja a fedőbőrt megbízhatóan, amelyiknek a hegyesedő vége a kaptafába fut bele. Vékonyabb talphoz (női, gyermekcipő, papucs) kisebb és vékonyabb faszeget használnak, vastagabb talphoz (férfi cipő, bakancs, csizma) hosszabb és vastagabb faszeget.

-- Új cipőnél időnként igény volt díszítő szegezésre, amihez rövid, kúpos fejű sárgaréz szegeket használnak. Ezeket a szegeket sűrűn egymás mellé, geometriai formákat alakítva verik be a talpba. Gyakran használták a cipő lágyékának díszítésére. Egyszerűbb (és olcsóbb) esetekben csak egy egyszerű ívet rajzoltak ki, de találkoztam díszes virágkompozíciót formáló alkotással is.

-- Csigaszeget csak vastag talpú túrabakancsba vertek régebben vaskapta segítségével. Ezekből a csigaszögekből sokféle méret és alak volt használatban. Volt olyan, amelyik csak a talp, vagy a sarok szélére került, ezek a szegek oldalról is védték a talp vagy sarok épségét mászáskor, és voltak csupán domborulattal rendelkezők (ezek csúszós talajon biztosítottak jobb akaszkodást). Manapság túrához már nem használnak csigaszeges bakancsot, mert könnyű, bordázott talpú túrabakancsban könnyebb és biztonságosabb túrázni.

-- Szegezéssel rögzítik ideiglenesen a felsőrészt a talprészhez (cvikkolás, cvikkolószeg), de ezeket a szögeket a felsőrész branzolhoz varrása során egymás után eltávolítják. Ezeket a cvikkolószögeket csak ilyen ideiglenes célokra használják.

 

Vaskapta

 

-- Gumitalpat, gumisarkat, valamint spiccvasakat fémszöggel rögzítenek. Ezeknél vigyázni kellet, hogy a szeg ne érjen a cipő belső felületének még a közelébe se, mert a harisnyát tönkre tehetné és a lábat kellemetlenül felsérthetné. Ilyen esetben a talpnál csak a ragasztás volt a megnyugtató módszer a talp rögzítésére, amihez viszont megfelelő ragasztóprés használata volt szükséges. Gumitalp csak vaskaptán szegelhető, ha kellő vastagságú talpbetét biztosítja majd a cipő és láb biztonságát (de a vasszeg alkalmazása csak kényszermegoldás!). Igazi mesterember vasszeget csak sarokhoz használt.

 

Cipészszurok

 

Varrás, szurkosfonál. A talp varrásához kenderfonalat használtunk. 1,5-2 méter hosszú szálból négyet összefogtunk. A kinyújtott bal lábunkon átvetve egyforma hosszúságúra szabályoztuk be, szükség esetén vágtuk le. Az egyik végét a balcsuklónkra tekerve és a szálakat feszesre húzva a szabadon maradt négy véget egyenként a térdünkön lazára sodortuk, majd körömmel húzogatva az elemi rostokat szétfoszlattuk. Mind a négy szálat szétkócolva egy fokozatosan vékonyodó végződés jött létre. Ezután a négy szálat egy körülbelül félméteres szakaszon cipészszurokkal erősen bedörzsöltük a szurokhoz hozzászorítva és áthúzva. Néhány húzás után már kellőképen szurkos lett a fonálköteg. Ekkor megint megfeszítve a szurkozott részt, a térdünkön a tenyerünkkel megpöndörítettük. ezzel kész volt a szurkosfonál egyik vége. Ekkor a szurkozott fonalat tekertük a bal csuklónkra, és a fonal másik végén végeztük el a foszlató vékonyítást, persze nagyon vigyázva az elemi szálak szigorúan azonos hosszára. Amikor a vékonyítással készen voltunk, a már szurkozott résztől a fonal másik végét is végig szurkoztuk. Ezután következett a fonal végleges megsodrása, miközben a kinyújtott balláb feszítette a fonalat, és a jobb térden tenyérrel sodortuk hol az egyik, hol a másik véget. Amikor kellőképen megsodortuk, a bal cipőnk lágyékrésze mellett ide-oda húzogatva a sodrást egyenletessé tettük. Még egy enyhe szurkozás után kész volt a szurkos fonál, csak a két végére kellett tűt kötni, ami az elvékonyodó végződés miatt könnyedén és piciny csomóval sikerült.

-- A varrás általában két tűvel történik. A talpat varró árral lukasztjuk ki, és az ár hegye után már toljuk is a lyukba a tűt, majd az ár kihúzása után a megjelenő tűhegy mellé beszúrjuk a másik tűt. A két fonalat szorosra meghúzva a következő lyukat készítjük el az árral. Az öltések sűrűn következnek egymás után. Édesapám mindég szigorúan követelte, hogy "mákért varrunk, nem zabért", vagyis apró öltésekkel. Az öltések egyenletesek voltak és nem cikk-cakkban haladtak. Különös gyermekkori képességem volt a csizmák és magasszárú cipők fejrészének javító varrása. Gyermekkezem kényelmesen elfért a fejrész meglehetősen szűk helyén, jobban, mint édesapám nagy kézfeje. Egész korán az én feladatom lett az ilyen munkák elvégzése. Nehezen tanultam meg a varróár hegyének óvatos kitapintását és a tű hozzáillesztését. Sokszor szúrtam meg az újamat, mire sikerült gyorsan és szépen, vakon varrnom. Ezután már büszke voltam erre az igen magasfokú szakmai ismeretemre...

 

Ragasztás. Szinte mindent ragaszt a cipész. Általában csirizt használ, ezt az újával vagy ritkán a csontkéssel viszi fel a felületekre. A csiriz a méz sűrűségénél valamivel sűrűbb, de vékony rétegben viszi fel. Mindkét felületet beragasztózza és rövid szikkasztás után összeillesztve, kalapálással, esetleg szegeléssel is rögzíti egymáshoz az alkatrészeket. A csontkés a kapli valamint a kéreg ragasztásánál szükséges. Itt a bőr és a bélés közti szűk hézag egyenletes ragasztózásához kell a vékony eszköz segítsége. -- Gumi alkatrészeket és felsőbőr foltokat gumi ragasztóval rögzít. Itt is az újával viszi fel a ragasztót vékony rétegben mindkét felületre. Itt hosszabb, csaknem tíz perces várakozás után illeszti össze a darabokat és határozott kalapálással szorítja egymáshoz őket. Ezután következik a varrás, majd ismételt kalapálással dolgozza el a fonalakat.

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Cipész < Műhelymunka > Kellékek > Cipőkészítés > Inas > Felsőrész > Ukrán példa    

 

Cipészek; - Cipészszakma; - Cipészműhely; - Javítási munkák - Alapműveletek; - Cipészszerszámok és anyagok; - Újcipő készítése;