Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

CIPÉSZKELLÉKEK

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Cipész < Műhelymunka < Kellékek > Cipőkészítés > Inas > Felsőrész > Ukrán példa    

 

            Cipészszerszámok és anyagok            Cipészek; - Cipészszakma; - Cipészműhely; - Javítási munkák - Alapműveletek; - Cipészszerszámok és anyagok; - Újcipő készítése;

(Cipészkalapács - Csontkés - Vócvágó - Dikics - Szeghúzó - Fareszelő - Kaptafa - Varróár - Csípőfogó - Harapófogó - Szegelőár - Bórer - Falcfogó - Cvikkolószög -

 - Tágító - Cipésszurok - Spiccvas - Cipőprés - Sámfa - Fenőkő - Susztercenti - Lyukasztók - Snittvas - Rádli - Ampasz - Faszeg - Csiriz - Politur)

 

 

Cipészkalapács, csontkés, vócvágó, dikics, reszelő, vágóeszközök

A kéziszerszámokat bőrkereskedőktől vásárolták. Ezek közé tartozott mint legfontosabb, a cipészkalapács. Ennek feje nagyon sima, fényes felület volt, hibátlan, hogy a bőrön ne hagyjon sérülést. Az elkeskenyedő fej rész a cvikkolószögek közt tette lehetővé a felsőrész ráncainak lapítását, de szögezéskor is segített, hogy az ujja közé tudjon ütni a mester. Talpvarráskor ezzel a keskenyívelt felülettel simította le a varrófonalat tartalmazó vájat kitüremkedő széleit

-- A csontkéssel kényes, szűk helyekre lehet ragasztót bedolgozni, varrásnál a szurkosfonál részére a fonalat rejtő vájatot lehet szélesíteni, vagy elsimítani.

-- A vócvágóval (tolókésnek lehetne nevezni) rejtett, nehezen hozzáférhető helyeken lehetet vágni. Ennek éle egy görbe szár homlokfelületén van kiképezve.

-- A kézi kés, a dikics gondosan élesített, nemesacélból készült késpenge, amit bőrből készült védő-fogóhüvely tesz kezelhetővé. sokszor nevezték "kneip"-nek, "kneipkésnek" is, valószínűleg a gyártója alapján. Élét a bőr védőhüvelyével nagyon gondosan óvták, igen gyakran, szinte minden vágás előtt élesítették.

-- Bevert szögek eltávolításához (pl. gumisarok cseréje esetén) szeghúzót használnak.

-- A talp és sarok méretre alakításához, a kaptafa formázásához különböző fareszelőket használnak.

-- Sok esetben szükséges a nyeleskés, főleg a dikics kímélése szempontjából.

 

 

Kaptafa, árak, harapófogó         Falcfogó                           Tágító             

-- A kaptafák a cipészmunkához nélkülözhetetlenek, a cipőt kitöltve lehetővé teszi a szükséges szegezést, kalapálást. A láb mérete és formája szerint igen sokféle kaptafa létezik. A lábfej felső részénél külön betétdarab van kialakítva, hogy a kaptafa könnyebben legyen a cipőből kihúzható (kilásztolható). A könnyebb eltávolítást szolgálja a kaptafa bokarészénél és a betétdarab szabad végénél fúrt keresztlyuk, amibe egy görbe húzóvasat (vakacoló) akasztva húzható ki a kaptafa.

-- A görbe és egyenes varróár a szurkosfonál és a varrótű számára készít lyukat.

-- A csípőfogó (harapófogó) szögek kihúzásához szükséges, bontási munkáknál főszerepet kap.

-- A szegelőár (borer) a faszög számára készíti el a megfelelő lyukat. 

-- A falcfogó roppant fontos eszköz a felsőrész kaptafára illesztéséhez, a cvikkolószög beveréséhez és kihúzásához, valamint a ráma összeszorításához.

-- Fontos eszköz a tágító, amelyik egy csavar segítségével fém testet tól előre, széttárva ezzel a fa fejet, így bővítve a cipő fejrészét.

 

Szurok                               Spicvas                          Prés, tágító                Sámfa

Sok egyéb eszköz, anyag is kellett a munkához. Fonalak impregnálásához használtunk cipésszurkot. Sokféle spiccvasat használtunk, a legáltalánosabb az itt látható, felszegezhető változat volt. Sokkal igényesebb volt a beépíthető változata, ami vastagabb de egyben tartósabb is. Gumi talpak ragasztásához nélkülözhetetlen volt a cipőprés, ami vagy csak csavaros szorítással nyomta egymáshoz a cipőt és a gumifelületet. Igényesebb változatában a talp alatt egy bicikli-pumpával felfújható párna biztosítja, hogy a gumitalp a lábbeli talp-ívét követve egyenletesen szorítsa össze a ragasztandó felületeket. Az időnként javítandó (katonatiszti) csizmákhoz sámfát használtunk (Ez a sámfa a csizmának tartozéka volt. Nem szerettem, mert a csizma és benne a sámfa liferáláskor nem csak nagy darab volt, de nagyon nehéz volt cipelni).

 

Reszelők, fenőkő, centi                             Belső reszelők                               Susztercenti                   

Többféle reszelőt használtunk. Általános volt a széles fareszelő, amivel a bőr talpszéleket, vagy sarkokat igazítottuk, női cipőnél használtunk keskenyebb fareszelőket. A belső faszög maradványok eltávolításához hosszúnyelű, rövidfejű reszelőnk volt. A dikics élesítéséhez, az árak (bórerek) hegyezéséhez finom, háromszögletű fémreszelőt ("kneipreszelőt") használtunk. A dikics élesítése fenőkővel történt. Méretvételnél egy "susztercentinek" nevezett mérőszalag volt használatos. Ennek sajátos mértékegysége volt, amelyik sem a méterrendszerrel, sem az angol coll-rendszerrel nem egyezik, ha jól sejtem egy francia láb-mértékegységből származik. Hat-hét milliméter egy osztás. (Egy 41-es cipő például 24,4−25,0 cm hosszú)

 

                      Lyukasztók                                              Viaszozó vasak, vócvágók                              Ampusz

Gyakran használtunk különböző lyukasztókat, legtöbbször néhány milliméteres lyukak készítésére (fűző lyuk, spangli, rögzítő szíj), de őveknél, táskáknál is. A viaszos bevonatok készítésére snittvasat, rádlit és ampaszt alkalmaztunk. Ezek a pangli végén lógtak, a bevert szögsorra akasztva és a műhelyben a kaptafák mellett az egyetlen katonás rendben található szerszámkészletet alkották. Kis spirituszégőn felmelegítettük a megfelelő szélességű szerszámot és vele a talp szélét barna, vagy fekete viaszt ráolvasztva körbe bevontuk. A sarok oldalfelületét, vagy más nagyobb felületeket az ampusznak nevezett szerszámmal vontuk be. A rádlival a ráma felső színénállítottuk elő a szép recés felületet.

 

Faszeg

Sokszor említettem már a faszeget, a cipész munkájának egyik főszereplőjét. Többféle nagyságban készült. A faszeg nyír-, juhar-, bükk- vagy gyertyánfából készült négyzet keresztmetszetű szeg, amelynek hegye 24°-os lapszögű gúla. A talp felerősítéséhez és rámázásnál használtuk. A szegezőárral készült lyukba a faszöget egy ütéssel ütötte be a cipész. Ha az ütés gyenge volt, vagy ferde, a szeg eltört, nem tartotta a bőrt. Egyébként nagyon erősen rögzítette a talpat. Jellemző volt, hogy a cipész néhány szöget az ajkai közt tartott szegezés közben, onnan helyezte az előkészített lyukba. A szegezés ritmikus munka volt, jól begyakorolt mozdulatokkal gyorsan haladt a talp szegezése. Szegezés (na meg munka) közben igen könnyen kihullott, sőt kiszóródott a faszög. Gyermekkorom (inasságom) emlékei közül kellemetlen feladatkén emlékszem azokra az alkalmakra, amikor faszöget kellett a panglin szedegetni és nagyság szerint a dobozba vissza rakosgatni. (Egyszer Csekő igazgató úr fia tanúja volt a kiborult faszeggel való kínlódásnak, lelkesen megígérte édesapámnak, hogy ha majd fizikus lesz, fel fog találni egy "famágnest", amivel ezt a keserves, sziszi-fuszi válogatást egy csapásra le lehet egyszerűsíteni. A gyakorlat mutatja, hogy egyelőre még nincs remény a csodaszerkezet felfedezéséhez... Az Árpi gyerek ma már biztos más feladatok megoldásával próbálkozik!)

 

Cipészszerszámok

Kellékként szükség volt vas-, sárgaréz- és faszögekre, csatokra, fűzőkre, különböző színű bőrfestékekre, politurra, csirizre, szurokra, kenderfonalra, varrótűre. Ragasztáshoz  aranycsirizt használtunk; az ehhez szükséges alapanyag kagylós lapocskákból álló gyári készítmény volt, és boltban vettük. A jó csirizt vízben áztatás után hosszú keverés segítségével készítettük (ez egyébként az inasok feladata volt. Unalmas és fárasztó feladat...). Édesapám mindég azt mondta, addig kell keverni, míg a "mestergerendáról csöpögni nem kezd a víz", vagyis a homlokomról az izzadság nem csöpög.

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Cipész < Műhelymunka < Kellékek > Cipőkészítés > Inas > Felsőrész > Ukrán példa    

-------------------------------------

http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Mako_monografia_sorozat/pages/monografia_3/007_kezmuvesseg.htm

http://mek.oszk.hu/01200/01207/html/f.htm