Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

BUDAKESZI - 4. Kitelepítés, emlékezés és virágszőnyeg

                                        Írta: Gallasy Katalin (2007. december 13.)

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Őslakók < svábok < modernizáció < kitelepítés > jelen       

 

          Hagyomány         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Úrnapja - Virágszőnyeg)

 

Úrnapján mindig különleges virágszőnyeg veszi körül a budakeszi templomot. Sokan jönnek is nézni, fotózni. A szőnyeget főleg a keszi sváb családok készítik, hagyományosan ők. Vajon miért? Érdeklődésem kétfelől indult. Tanulmányaim felől az identitáskutatás, kisebbségkutatás problematikái és a hozzá kötődő kulturális antropológiai kérdésfelvetések, valamint az oral history gyűjtések eredményei és a kollektív emlékezetre vonatkozó vizsgálatok voltak azok, amelyek vonzottak. Másfelől, a gyakorlatban az az antropológiai terep vonzott, amelyhez közel kerültem, amikor nyolc éve Budakeszire költöztem. A Hagyományőrző körhöz csatlakoztam - nem svábként -, és sok időt töltve közöttük sok mindenre felfigyeltem. A Hagyományőrző kör a sváb hagyományokat őrzi. Ezt Budakeszin ki sem kell jelenteni. Itt egyértelmű, hogy a "hagyomány" - az sváb.

 

 

            Betelepítés         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Emlékezet - Ulmerschachtel - Sváb)

 

"Nem szekérrel jöttek" - a betelepítés emlékezete. Az első svábok bejövetele élénken él a budakeszi sváb szóbeli hagyományban. Időnként felelevenítik, kérdéseimre is, de maguk között is, például a farsangi báljukon, kisebb-nagyobb összejöveteleken.

A történetet egymáshoz hasonló módon mesélik el, érezhetően tartalmilag is egységesült módon, a szövegformálás tekintetében is közel egységessé csiszoltan.

 

Ulmer Schachtel metszeten, modellben és rekonstrukcióban

 

"Nem szekérrel jöttek, akik ide betelepültek annak idején. Úgy mondják, Ulmerschachtellel. Ulmban beszálltak egy kis bárkaszerű valamibe. Ulmban ki is van állítva a Zentral múzeumban. Olyan, mint egy csónak, csak van egy teteje, mint egy háznak. Olyan bárkaféle. És azzal csorogtak le a Dunán, és különféle helyeken kiszálltak, ahol mondták, hogy kellenek emberek. Ezért vannak a Duna mentén túlnyomórészt a svábok. Óbuda is tiszta sváb volt régen. Budakeszi nincs olyan messze a Dunától."

 

Az interjúkban a betelepítés ideje nem konkretizálódik (néha Mária Terézia neve azonban meg-megjelenik), elbeszéléseikből általában nem tudható, hogy a századokat is átlépő betelepülések közül melyik időszakra gondolnak. Úgy tűnik, egységessé, egyetlen idejűvé vált emlékezetükben a folyamat, ez lett "a betelepülés". Az ilyen egybemosódás az oral history sajátsága. A történelemtudomány a következő változásokat ismeri.

 

Bajor svábok kivándorlása (honnan, hova)

 

A svábok akkor jöttek Budakeszire, amikor az teljesen elnéptelenedett. Ugyanis Budakeszi magyar lakossága Buda visszafoglalásakor elpusztult. Később több bevándorlási hullám során települt be. Az 1739-ben pusztító pestis 536 ember életét követelte a faluban, ezért a 18. század negyvenes éveiben újabb telepítéssel igyekeztek a munkaerőhiányt pótolni. A betelepülők a német nyelvterületnek különböző részeiről érkeztek. Nem mind sváb földről, mégis itt így nevezték el őket. Ennek a fiatalabb nemzedékből is többen tudatában vannak:

 

"A Magyarországra legelőször bekerült németeket sváboknak hívták, mert ők tényleg sváb földről érkeztek. Utána a következő generáció, aki jött, ők nem. Budakeszin is a svábok csak a nevükben svábok. Jöttek ide sváb földről is, de ők tovább mentek Ukrajnába, Beregdédára. Ott már magyaroknak hívták őket."

 

Mivel a svábok egy teljesen elnéptelenedett faluba érkeztek, így ez a körülmény meghatározta a sváb és a magyar hagyományok viszonyát a kezdetekben. Ez azt jelenti, hogy a sváb hagyományok közül azok, amelyeket Németországból hoztak magukkal, folytatódhattak itt. Magyar hagyományok közvetlenül nem befolyásolhatták ezt. Nemcsak gazdaságilag, de kultúrájuk terén is az volt a kényszerszülte feladatuk, hogy "csináljanak valamit a semmiből". Nincs arról adat, hogy a kettősközség akár egyetlen élő hagyományhulláma is részt vett volna az új német település kialakulásában.

 

 

            Kitelepítés         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Vegyes lakosság - Keszi-sváb legenda)

 

"Valami borzasztó dolog" - a kitelepítés emlékezete. Budakeszi sváb lakossága számára kiemelkedően meghatározó esemény a XX. századi kitelepítés. Ettől kezdve megváltozik a falu lakosságának összetétele is, mert a lakosság nagy része kicserélődik, a keszi svábok legalább négyötödének el kellett hagynia az országot. A svábok kitelepítését követően újabb, többféle helyről történő betelepítések következnek, és így erősen vegyes lakosságúvá válik Budakeszi. A sváb családok emlékezetében élénken él a kitelepítés, annak minden részlete, az egyes családok tovább hagyományozzák ezeket. Egyes részletek legendaszerűekké váltak.

 

"Azért ez a kitelepítés igen bestiális dolog volt, mert a svábok nem úgy jöttek ide, hogy valakit leigáztak, és elzavarták a földjéről. Hanem behívták őket. Hogy csináljanak valamit a semmiből. És amikor virágzóvá tették ezt a települést, nem csak ezt, hanem máshol is, akkor elzavarták őket szépen ötven kilóval fejenként... ennyi motyót vihettek."

 

"Valami borzasztó dolog volt a kitelepítés, ahogy így elmondják. Mert én három éves voltam, én nem sokra emlékszem, csak ahogy elmondják, hogy körülzárták a falut, és akkor se ki, se be. Föl a kocsira... és szanaszét volt minden, állatok... bőgtek, éhesek voltak. Aki itt maradt, nem mert sehova se bemenni, mert hogy nem szabad."

"Mondta az Anyukám, hogy a velünk szemben lévőt is kitelepítették. A kapufélfát szorította, nem akarta elengedni. Mindene ott van, az égvilágon! Amit egy életen át megszerzett magának."

 

A kitelepítés elmesélése, gondolatai, fordulatai - mint már szó volt róla - több elbeszélőnél hasonlók, ez nemcsak a valóságból táplálkozik, hanem a többszöri elmesélés afféle családi legendává, afféle "keszi-sváb legendává" formálódik. Három motívum emelkedik ki: az elszakadás, szétszakítás drámája; a svábság "nem bűn" gondolatával reflektálás a történésekre, és harmadikként erős szálnak mutatkozik az elbeszélésekben a magyarsághoz, Magyarországhoz való tartozás motívuma, a "De magyar ruhában voltunk és magyarul tanultunk!"

 

 

            Sváb hagyományok         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Fánk - Virágszőnyeg - Úrnapi körmenet - Fúvószenekar)

 

Sváb fánk, úrnapi virágszőnyeg - azonosságtudat és a hagyományok. A sváb identitástudat minden történelmi körülmény ellenére Keszin mindmáig fennmaradt. Fennmaradásában két különböző dolognak van jelentősége. Az egyik a világi hagyományok köre, ünneptartások, rítusok. Ilyenek az utóbbi évtizedben is élő sváb bálok, főzőversenyek, táncos összejövetelek és műsorok. A sváb bálokon kiemelkedő szerepe van az úgynevezett sváb fánk készítésének, kínálgatásának, fogyasztásának. Emlékezetükben ma is fontos helyet foglal el, éppen ezért etnikai-kohéziós szimbólumnak tekinthető. Az azonosságtudat fenntartásának másik fontos köre a vallásossághoz kötődik.

 

A sváb identitástudat fenntartása a budakeszi sváb lakosság életében, történetében - nem kizárólagosan ugyan, de jellemzően - azáltal valósulhatott meg, sőt, erősödhetett fel az utóbbi időkben, hogy a sváb vagy svábnak tartott szokások egybeolvadtak vagy szorosan összekapcsolódtak a katolikus egyházi élet, kivált az ünnepek szertartásaival. Jelképezheti ezt az úrnapi virágszőnyeg, melyet régtől, talán ittlétük kezdetétől fogva elkészítenek a sváb családok, részfeladataiban is rögzült rítusként. A katolikus ünnepek központjában áll még a szintén Budakeszin kívül is ismertté vált Kálvária-járás. Már a sváb kitelepítés előtt is a szokásaik szerves részei voltak ezek. Mára megújultak, megerősödtek a szertartások, főleg a sváb családok közreműködése révén. Az interjúk szerint mindez részben a tudatos sváb identitásőrzés következménye.

 

Virágszőnyeg

 

"A virágszőnyeg-készítésbe most már kezdenek bekapcsolódni magyar családok is. Így a svábok, magyarok aránya fele-fele. A legutóbbi népszámláláskor, amikor a vallásra rákérdeztek, hatezer ember vallotta magát katolikusnak, háromezer protestánsnak, a többi meg semmilyennek a tizenkét és fél ezerből. A svábok olyan kis létszámmal maradtak meg... Tehát az, hogy a virágszőnyeg készítésnél fele-fele a svábok és magyarok aránya, az azt mutatja, hogy ez még az ő privilégiumuk. Ha jön egy új család, ő is bekapcsolódhat a virágszőnyeg készítésbe, van mindig gazdátlan terület, oda beállítják. A négy oltár, az azt hiszem kihalásos rendben megy. Megvan, hogy melyiket melyik család csinálja."

 

Az úrnapi körmenet maga a réges-régi német hagyományok folytatása, és egyúttal a régi (egyébként római eredetű) keresztény szertartások fennmaradása. Az újkori, s máig érő budakeszi úrnapi körmenet külsőségei és szertartásai ugyanazokat a jellegzetes elemeket tartalmazzák. Megvannak a sátrak, és megvan a virágszőnyeg elkészítése és szertartásbeli kiemelt szerepe. Szimbóluma lehet ez a németség és a (katolikus) kereszténység összefonódásának a budakeszi sváb életben, illetőleg az összefonódás funkciójának, jelentőségének a hagyomány- és identitásőrzésben.

 

"A virágszőnyeg-készítésnek megvannak a maga hagyományai, hogy ki melyik szakaszt csinálja, ki melyik oltárt csinálja, és a motívumok is megvannak. Ezek íratlan szabályok, íratlan törvények, hogy hogy csinálják. Virágmotívumok és ilyen vallásos szimbólumok. Kis virágok, mint a sváb népviseletben: nem volt nagyon tiri-tarka."

"Egy hagyományos régi minta, a lósóska. Úgy mondják a svábok, hogy "putapleisn". Apró kis lencse nagyságú levelei vannak". "A régi templom, ez is egy hagyományos minta... akkor épült, amikor bejöttek a svábok. Ez van benne a címerben is. Ott volt, ahol a romok vannak, a katolikus templom mellett."

 

Hagyományos sváb fúvószenekar is csatlakozott az úrnapi körmenet szertartásaihoz - a szőnyegkészítés folyamatosan fenntartott szokása mellé revival jelleggel csatlakozott a zenei hagyomány, felújított formában. A fúvószenekar megújult, sok fiatal is csatlakozott hozzájuk. "Most azt is beszerveztük, hogy legyen egy fúvószenekar, egy helyi, fiatalokból álló fúvós zenekar. Itt a városháza mögött a zeneiskolából. És akkor azok jönnek és játszanak. Négy számot, és énekelünk! Nagyon szép most már..."

 

A fúvószenekarhoz csatlakozó fiatalok között sok nem-sváb fiatal is van. Ez a jelenség más vonatkozásban is folyamatnak látszik: a virágszőnyeg-készítésében részt vesznek már magyar családok is, és a Hagyományőrző Tánccsoport tagjai is "vegyesek". Hogy mi motiválja a magyar családokat abban, hogy beszálljanak a sváb hagyományok őrzésébe, és mennyire érzik magukénak, ezt további kutatások tárhatják fel.

 

 

            Volksbund         Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

(Ötödik hadoszlop - Kitelepítés)

 

1910-ben a 19 milliónyi összlakosság 9,8%-a volt német. A németségen belül a legnagyobb csoportot a parasztság alkotta, a második jelentős csoportot pedig a kézművesek, ipari munkások és bányászok.

 

A trianoni békeszerződés alapvetően megváltoztatta Magyarország nemzetiségi összetételét, de 1920-ban még így is a lakosság 6,9%-át tette ki a németség, és gazdasági-társadalmi szerkezete sem változott: most is a parasztság tette ki a többségét, és őket követték az iparosok-munkások.

 

Hitler uralomra jutása után a német külpolitika az „ötödik hadoszlop” szerepét szánta a kelet-európai németeknek, és ezt a törekvését pénzzel („guruló márkák”) és szervezeti segítséggel is alátámasztotta. Ennek során 1938. november 26-án megalakult Budapesten a Volksbund der Deutschen in Ungarn nevű egyesület, amelynek célja valamennyi magyarországi német minden területen való összefogása. A Volksbund igyekezett minden németek lakta településen szervezetet létrehozni, népi német takarékpénztárakat és szövetkezeteket szervezett, amelyek Németországba szállíthatták terményeiket. 1940-től kezdve illegális toborzást is végzett a fegyveres SS-be. 1942 februárjában azonban a Bárdossy-kormánnyal való megegyezés alapján a Német Birodalom jogot nyert SS-önkéntesek verbuválására, és a toborzásban a Volksbund nagy szerepet játszott. Körülbelül 20 000 magyarországi német került így az SS kötelékeibe. Magyarország német megszállása után a magyar kormány hozzájárult ahhoz, hogy német nemzetiségű állampolgárai 17–62 év között a német hadsereg kötelékében teljesítsenek szolgálatot.

 

1942 őszén, befolyásának tetőpontján a Volksbundnak 200 000 tagja volt, nő- (Deutsche Frauenschaft) és ifjúsági (Deutsche Jugend) szervezeteivel együtt 300 000. Ez a magyarországi össznémetség 41%-át tette ki. Legkevésbé a városi ipari munkásság körében tudott a Volksbund befolyást szerezni.

 

A volksbundisták a Szálasi-féle nyilas uralom alatt is kitartottak, részt vettek a zsidóüldözésben, az ejtőernyős-vadászatban, és saját népüket is terrorizálták.

 

Bár nem minden német volt a Volksbund tagja, a háború után a hazai németséget mégis a Volksbunddal azonosították, és 1946-ban, ill. 1947-ben, két hullámban összesen 240 000 német nemzetiségű magyar állampolgárt telepítettek ki (Bellér Béla: A magyarországi németek rövid története, Magvető Kiadó, 1981).

 

Hagyomány - Betelepítés - Kitelepítés - Sváb hagyományok - Volksbund

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Őslakók < svábok < modernizáció < kitelepítés > jelen       

---------------------------------------------

Jegyzetek:

Nora, Pierre: Emlékezet és történelem között. A helyek problematikája. 1999.

K. Merkl Hilda szerk.: Budakeszi évszázadai a harmadik évezred kezdetéig. Budakeszi, 2001

http://www.magyardiplo.hu/mitiokitthon/478-viragsznyeg-budakeszin

http://louise.hu/poet/?p=4230