Háttérismeret a "GYERMEKKOROM" című anyaghoz:

BUDAKESZI - 3. Fejlődése az 1930-as évekig, - modernizáció

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Őslakók < svábok < modernizáció > kitelepítés > jelen       

              Község             Község - Makkosmária - Tevékenység

(Közlekedés - Főútvonal - Egészségügy - Oktatás - Nyaralóhely - Temető)

 

A templom környéke száz éve és manapság

 

Közlekedés. A község fontos forgalmi csomópont volt évszázadokon keresztül, mivel a budai vár, Zsámbék-Székesfehérvár, Tinnye-Esztergom főútvonalában fekszik. Esztergom felé ezen az úton közlekedtek, hogy a Visegrád felé vezető vámokat kikerüljék.A község a főutca építését 1910-ben kezdte, ezzel egy időben az itt húzódó árokrendszert beboltozta és kialakította a régi piacteret. 1936-ban a község belterületén a főútvonal mintegy 1600 méter hosszan lett korszerűen megépítve. Ehhez a "beruházáshoz" a vármegye 213 ezer pengőt, a község pedig 44 ezer pengőt adott. A főútvonal mentén az egykori árok fölé a gesztenyefákkal beültetett igen szép parkot az 1900-as években telepítették, egyidejűleg a Budakeszi úti Szépilonától kiinduló gesztenyesor telepítésével. Budakeszit 1910-ben már társaskocsi-közlekedés (omnibusz) és fiáker kötötte össze Budával. 1928-ban 16 autótulajdonos volt. 1929-ben az úgynevezett "Bart-autóbusz" közlekedett Budapestre, majd 1937. január 1-jétől a BESZKÁRT (kék busz) indította el járatait.

 

Az egészségügyi ellátásra jellemző, hogy Budakeszin már a 19. század második felében képzett orvos működött. 1926-ban alakult meg a Stefánia Szövetség csecsemővédő otthona. A csecsemőhalandóság igen magas volt, ezért mintegy 100 szegény gyermek naponta ingyenes tejellátásban részesült. Évente 15 ezer ebédet adtak ingyen a népkonyhán a szegényeknek. A vízellátás ásott kutakból történt, csak 15 fürdőszoba volt az egész községben. 1887-ben közfürdő (kádfürdő) létessült a mai Erdő utca és a Kossuth Lajos utca sarkán.

 

A "Bagolyvár" iskola

 

Az oktatás, a tanítás nyelve 1898 óta magyar. Az úgynevezett "Bagolyvár" iskola épülete az 1787-es évben épült, 1804-ben újították fel mai formájában. Ezen az épületen látható Edelmann Rezső márvány emléktáblája. A kiváló pedagógus évtizeden keresztül, mint kántortanító működött a községben, a Lyra dalkör megalapítója, majd igazgatója, valamint a gazdakör elnöke volt. Az általános tankötelezettségnél jóval korábban, már 1715-től folyt iskolai tanítás Budakeszin. Óvoda 1880-ban, majd polgári és zárdaiskola is létesül. 1930-ban az óvónők száma 3 fő, összesen 214 gyermekkel foglalkoztak. Ugyanakkor a 8 férfi tanító 383 fiútanulót, a 6 tanítónő 374 leánytanulót oktatott. Az analfabéták aránya 3,3%, míg országosan ez a szám 9,6% volt. A tanácsháza melletti iskola 1908-ban épült, költsége 80 ezer koronába került. Az úgynevezett Zárda iskola alapkőletétele 1926-ban volt. A szép barokk épület 160 ezer pengőbe került, ebből 120 ezer pengőt a minisztérium, 40 ezer pengőt a község biztosított. A zárdaépület az Isten megváltó lányai" tanító rend otthona lett. Már 1889-ben 3 apáca tanított Budakeszin, a Bagolyvár iskolával szemben, a mai orvosi lakás helyén.

 

A templom hátulról és a mellette található ősi alapfal

 

Budakeszi a 19. század második felében és a 20. század elején a budapesti polgárok nyaralóhelye volt. Több alkalommal, több helyen nyaralt itt Erkel Ferenc. Fia, Erkel Gyula, házat is vásárolt a községben.A század elején nyári színháza volt a községnek, melyben sok fővárosi színész fellépett, többek között Fedák Sári is. A római katolikus templom 1764-ben épült, gróf Zichy Miklós özvegye, Berényi Erzsébet adományából. Az egyházközség akkori híveinek száma 1923 fő volt. A templomban található műemlékek közül nevezetes a főoltár, a Szent Kereszt mellékoltár és a szószék. Legérdekesebb a szenvedő Krisztus szobra, a XVIII. század elejéről, üveglapos szekrénykében, melyet a budakeszi német telepesek őshazájukból, Würtenbergből hoztak 1720 körül. A kálvária épülete és stációi a XVIII. században épültek, 1887-ben felújították. A településen több műemlék jellegű kereszt található, például amelyik a templom mögött áll, a kálváriánál a "pestis"-kereszt, valamint a Korányi Szanatóriummal szemben az út melletti kereszt, talapzatán L. A. -1801 felirattal. Az alábbiakban a település néhány látnivalóját gyűjtöttem össze.

 

 

A temető helye hajdan a templom körül volt, a mai templomtér helyén. Majd 1730-tól a Zichy uraság - a mai zárdaiskola épülete helyén - 3 kat. h. területet biztosított temetőnek. Az I. világháború hősi halottainak emlékére épült a Hősök szobra, amelyet 1930-ban avattak fel, az ünnepen József főherceg mondott beszédet. A szobrot Martmelli Jenő szobrászművész alkotta. "Műemlék épület Budakeszin a Virágvölgy utca 14. sz. ház (Kovalovszky-ház), sajnos ma már a fele ledőlt. A mai Fő u. 197. sz., ahol Nagysándor József tábornok emléktáblája látható a falon, szintén szép barokk ablakos műemlék jellegű ház volt. Mivel az épületet átalakították, a homlokzati rész barokk jellege teljesen megszűnt. Van néhány olyan épület, amely nem műemlék, de érdemes megemlíteni mint jellegzetességet: így a Pátyi úti pincesorban 1814-es feliratú borospincéket, a Fő u. 124. sz. lakóházat, oromfalán IHS 1838 felirattal, továbbá a mai Erdő utca 74., 94. és 130. számú házakat, melyek a múlt század közepén épültek.

 

 

            Makkosmária            Község - Makkosmária - Tevékenység

(Kegytemplom)

 

Makkosmária

 

Budakeszi határában található a makkosmáriai kegytemplom. 1762-1768 között Jager János Henrik építette a Zichy család költségén. Értékes benne a főoltár fölött a Mária-kép, melyet Falkoner Henrik József festett. II. József 1783-ban a kegyhelyet addig gondozó trinitárius rendet is megszüntette, ekkor a kegyhely gazdátlanná vált és a templom hamarosan romokban hevert. A Mária-képet a falu plébániája őrizte és csak a templom újjáépítése után került vissza.  

 

 

 

A második világháború után, mint gyermek többször jártam ott plébánosunk vezetésével. Rendszeres zarándoklatot tartott egyházközségünk akkoriban az erdőn keresztül, a "Fogolykiváltó Boldogasszony" közbenjárását kérve a háborúban eltünt, és remélhetően még élő, de hadifogságban levő hozzátartozókért. A templom akkoriban még romokban volt, csak a szentély felett volt egy fészertető. Édesapámmal a háború előtt is, de a háború után is gyakran jártunk Máriamakkon. Mindég megcsodáltam a vasrácsok mögött látható tölgyfa-csonkot, a kegykép eredeti fájának maradványát, és az eredeti fa helyén látható Mária emlékképet. Mindég megdolgoztatták a fantáziámat a környéken található piktortégla-bányász üregek. A kegytemplommal szemben volt egy vendéglő, ahol a túra\zarándokút fáradalmait kipihenhettük. Nagyon finom málnaszörpük és tepertős pogácsájuk volt (bizonyára a kisfröccsük is kiváló lehetett, de ezt csak édesapám bizonyíthatná...)

 

 

A kegyhely közelében volt egy nagyméretű üreg, ahol a II. világháború alatt egy német légelhárító üteg ásta be magát. Az üreg közvetlen a turistaút közelében van, korábban ez az üreg piktortégla bánya volt. Az útról csodálatos rálátás nyilt az ágyúra, így sokat ábrándoztam a háború romantikájáról.  Romjaiból 1950-ben épült újjá véglegesen a templom, de ezt megelőzően is, romjaiban is megőrizte kegyhely-jellegét.

 

 

            Tevékenység            Község - Makkosmária - Tevékenység

(Mezőgazdaság - Ipar, kereskedelem - Polgárosodás - Szellemi élet)

 

Budakeszi község lakossága a 18-19. században főleg mezőgazdasági tevékenységből élt. A múlt század hetvenes éveiben 940 kat. hold szőlőterületet tartottak nyilván. A község szőlőterületének határa kiterjedt egészen a mai Budagyöngye, Zugliget területeire. A budakeszi bor savas, kemény bor volt, melyet nagy távolságra is szállítottak lovas kocsival. Az 1930-as nyilvántartás szerint az összlakosságnak már csak 14,6%-a foglalkozott mezőgazdasági tevékenységgel. A szőlő területe azért csökkent, mert a 19. század végi filoxérajárvány kipusztította a szőlők nagy részét, majd Budapest határa kiterjeszkedett fokozatosan Budakeszi mai határáig. 1893-ban a főváros jelentős területű erdőt vásárolt meg a koronauradalomból. Ez az erdő a Sváb-hegy gerincéig, a Normafáig terjedt. Az 1930-as években a település birtokmegoszlása a következőképpen alakult:

                50-100 kat. h. közötti földdel rendelkezik         2 fő,

                20-50 kat. h.-ig                                             24 fő,

                10-20 kat. h.-ig                                             46 fő,

                10 kat. h.-on aluli tulajdonosok száma         1300 fő.

 

1938-ban a napszámbér a nőknél 1 pengő 50 fillér, férfiaknál 2 pengő, ellátással volt. 1900-at követően Budakeszi lakossága mindinkább ipari és kereskedelmi tevékenységből élt. Az iparosok közül híresek voltak a budakeszi kőművesek és ácsok. Budapest nagy középületein, a Parlamenten, a Halászbástyán és igen sok más középületen dolgoztak. 1938-ban a lakosság 41 %-a ipari munkás. Ebben az időben a kőművesek keresete 6-8 pengő naponta, a többi ipari szakmunkásé 4-6 pengő. Budakeszi területén kiemelkedő iparvállalat volt a Halfer József-féle márványozó festékgyár, amely a könyvkötők részére szállított, és az itt készült festék világhírű volt. Jelentős volt a Nattó-féle cipőkrémgyártás is.

 

Az ipartestület 1919-ben alakult meg, tagjainak száma 1938-ban 144 fő volt. Az Elektromos és Műszaki Rt. 1922-ben alakult. Áldásos működését bizonyítja, hogy 1938-ban 1200 lakóház közül 800 lakóházban villany, 50 helyen elektromos tűzhely és 60 háztartásban villanyvasaló volt. A kereskedelem ebben az időszakban igen fejlett volt, mert a helyi lakosság mellett több száz itt nyaraló és több ezer turista részére biztosított ellátást.

 

A XX. század a polgárosodás kezdete. A XIX. század második feléig a mezőgazdasági termelés, elsősorban a szőlő- és bortermelés, gyümölcstermesztés jellemző a településre, melynek Budapest főleg piacot jelentett, dolgozni nem jártak oda. A gyökeres változást a 1870-es évek csapása, a filoxéra hozta. Ez, valamint a millenniumi év közeledtével megindult nagyarányú fővárosi építkezések következtében a lakosság Budapesten keresett munkát. Korányi Frigyes kezdeményezésére 1900-ban indult meg az első magyar tüdőszanatórium építése. 1919-ben megalakult az ipartestület és 1930-ban már közel 60 féle szakmát űztek a községben. Megnyílt az Erzsébet királyné szanatórium, majd a Tábor Diakonissza, a dr. Gosztonyi és a dr. Kozma féle egészségügyi üdülőtelep, valamint a Bethel otthon. Három országos jelentőségű egészségügyi intézmény települt Budakeszire: a Korányi és a MÁV Szanatórium és az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet.

 

Igen élénk a szellemi élet is; Gazdakör 1905-ben, Ipartestület 1919-ben, Kaszinó 1926-ban és különböző egyletek (összesen 16) alakulnak, pl. Levente Egyesület, Ifjúsági Egyesület, Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Vöröskereszt Egylet, Stefánia Szövetség, "Szent József" Temetkezési Egylet, Római Katolikus Gazdakör, Rokkant Egyesület, Bérkocsisok Ipartársulata, Építőmunkások Egyesülete, Lyra Dalkör, Polgári Dalárda, Szépítési Egyesület, a MOVE Mátyás Király Lövésztörzs és a Kossuth Sportkör. A különböző egyesületek összefogására 1936-ban Kulturegylet alakult.

 

Község - Makkosmária - Tevékenység

 

(Tartalomjegyzékhez  --  Gyermekkorom)    Őslakók < svábok < modernizáció > kitelepítés > jelen       

-------------------

http://varoshaza.budakeszi.hu/budakeszi-varos/bemutatkozas/toertenelmuenk

http://www.efmk-budakeszi.hu/cimlap/varostoertenet