RÁKOM - Kemoterápia (események március 20-tól december 8-ig)
Onkológiai Biz. -- Kemoterápia (Kisrutin ; De Gramont ; Kezelésre érkezés ; Kezelés ; Sorstárs) -- Áttét gyanúja (PET/CT ; Fludeoxyglucose (18F))
Március 20-án elbocsátott a Tétényi úti kórház Sebészeti Osztálya, egyben az Onkológiai Bizottság elé rendelt. Boldogan tértem vissza a mindennapi életbe. Teljesen gyógyultnak éreztem magam, az erőm a régi volt. Azonnal folytattam a tanítást, és már újból tablettás vérhígítás váltotta fel az utálatos injekciós LMWH-t. Büszkén vonultam a Széher útra két nap múlva a soron következő INR-kontrollra. Ferencz doktornő, a kardiológiai kezelőorvosom nem nézte volna ki belőlem, hogy túl vagyok a műtéten. "Nem mondja, hogy már meg is műtötték..." kiáltott fel. Örültünk, hogy sikeresen túl vagyok a műtéten. Az INR-em rendben volt.
A várható kemoterápiás kezelés azonban újabb vívódásokat hozott. Sokan, és komoly véleményalkotók ellenezték a kezelés vállalását, mások szükségesnek ítélték. Megint alapos irodalomkutatást végeztem, mindenkinek meghallgattam a tanácsát, sokat töprengtem, imádkoztam. Tudtam, hogy a döntést végül is magamnak kell meghoznom. Beláttam, hogy a műtét életmentő volt, hiszen bélelzáródás és elvérzés határán voltam már. A közvetlen életveszély elmúlt, de az áttét esélye fennforog és semmi se tudja biztosítani egy többszörös áttét biztos elkerülését. A daganat ellenszere a kés, az áttét ellen pedig csak az onkológiai kezelés jelenthet védelmet. Egy kemoterápiás kezelés komoly megterhelés, óriási egészségkockázatot jelent. Nem is száz százalékos garancia ugyan a rák továbbterjedése ellen a kemo, de ennél sokkal nagyobb kockázat a lappangó daganatos sejtek orvtámadása.
Március 23-án ilyen gondolatmenetek után mentem az Onkológiai Bizottság elé a Tétényi útra, a Szent Imre Kórházba. A folyosón egy tömeg sorakozott fel, mindegyik a bizottságra várt, mindegyikük beteg volt, vagy ilyen-olyan panasszal érkezett. Hosszú, idegörlő várakozás kezdődött számomra. A bizottság lassan (de biztosan igen alaposan) dolgozott, a várakozók viszont türelmetlenek, mindenféle panasszal teli ideges emberek voltak. Ingerült szóváltások hangzottak el: ki mikor érkezett, ki mennyire szenved, kinek milyen kiemelt ellátást igértek, mennyire megbízhatók, vagy megbízhatatlanok egyes orvosok, ki mennyit költött már a gyógyulására ... de különben is, miért nem dolgozik ez a bizottság, és egyáltalán mit gondolnak "Ezek", meddig akarják még lopni az időnket... Idegörlő volt ez a társaság itt a folyosón (és közben én is fáradt, türelmetlen, már-már beteg is voltam). Közben orvosok, ápolók, jöttek-mentek közöttünk, lestük mikor történik már valami közöttünk és velünk.
Aztán megkezdődött a vizsgálat, beszedték a beutalókat, és valamilyen sorrend szerint megkezdték a betegek szólítását. Lassan múlt az idő, de egyszercsak én is sorra kerültem. Izgatottan léptem a vizsgálóba, amely teljesen tele volt, hét orvos várt kíváncsian engem. Alaposan kikérdeztek, csupa olyan dologról, ami az előttük levő papírkötegből számukra bizonyára teljesen világos volt. A főorvosasszony alaposan megvizsgált ezután, kikérdezett esetleges még fel nem derített műtétjeimről meg más esetleges betegségeimről. Elmondta, hogy milyen veszélyeket tartogathat esetlegesen a kemoterápia, milyen mértékü a rákom kiújulásának a kockázata, és hogy a kemoterápia sem ad tökéletes védelmet. Ráadásul a szívem miatt fokozottan veszélyeztetett vagyok, ezért a kardiológusom véleményére is szükségük van. Kaptam egy úgy nevezett "Onkológiai Választ": "Amennyiben kardiológiai kontraindikácója nincs, adjuváns De-Gramont kezelés lenne javasolt. Kérjük az őt kontrolláló kardiológus kollégát, hogy a szíveskedjen véleményt adni arról, hogy a betegnek kardiotoxicus kemoterápia adható-e, ill. mennyi az EF. Ezen lelettel kérjük április 2-án 11 h-kor jelentkezzék osztályunkon ambulanter, a további onkoterápia megbeszélésére."
A veszélyeztetettség tudatában némi lámpalázzal jelentkeztem ismét a Széher úton. Ferencz doktornő magabiztosan legyintett: "Maga biztosan kibírja ezt a kezelést is!". De azért -- biztos, ami biztos (meg azért a jó lelkiismeret érdekében) -- elvégzett rajtam egy szív-ultrahang vizsgálatot és megadta a kardiológiai szakvéleményt: "EKG: normofrekvens PF, Poz. T-k, isoel. ST-k. Szív UH: jól működő műbillentyűk, jó balkamra funkció, falmozgászavar nincsen. A tervezett kemoterápiának kontraindikációja nincsen. Rendszeres INR kontroll javasolt."
Maradt még három napom a végleges döntésig, de már határozott voltam, vállaltam a kezelést. Most már csak formaságok következtek. Megismerkedtem az onkológiai kezelőorvosommal, Dr. Valtinyi Dorottyával, aki bőségesen ismertette a kezelésem mikéntjét, kockázatait, várható következményeit, szövődményeit. Kellett egy Beleegyező Nyilatkozatot adnom, ami mindezt összefoglalta, valamint rögzítette, hogy szükség esetén feleségemet és fiamat teljeskörűen tájékoztathatják. Ő is alaposan megvizsgált, és találva egy még gyengén nedvedző draincső helyet a hasamon, Betadinos sebápolást írt elő. Végül még egy Összefoglalóval indítottuk a következő hónapok gyógyító tevékenységét: "Az adjuváns kemoterápiának ... Cardiologusa ... ellenjavallatát nem találta. A beteg Syncumaros ,ezért kemoterápia előtt Syncumar elhagyása terápiás dózisú LMWH bevezetés mellett javasolt! Kemoterápiás kezelés megkezdésének tervezett időpontja ápr. 15., előtte ápr. 14-én jelentkezzen osztályunkon 07.00-kor kisrutin+INR+CEA,CA 19-9 levételre, EKG vizsgálatra, aznap reggel már csak 1 tabl. Syncumart vegyen be, aznap reggeltől LMWH-t elkezdjük."
Onkológiai Biz. -- Kemoterápia (Kisrutin ; De Gramont ; Kezelésre érkezés ; Kezelés ; Sorstárs) -- Áttét gyanúja (PET/CT ; Fludeoxyglucose (18F))
április 14-én belevágtam az úgy nevezett "adjuváns kemoterápia" 12 szériájába. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy 12 alkalommal 3-3 napra befeküdtem kezelésre a kórházba. A befekvések elvileg két hetente ismétlődtek, de gyakorlati okok (kontroll vizsgálatok) miatt adódtak hosszabb szünetek is. A befekvést mindég megelőzte egy alkalmassági vizsgálat, egy "kisrutinnak" nevezett vérvizsgálat és EKG vizsgálat. Az eredményt mindég telefonon kellett megérdeklődnöm, amikor is közölték hogy másnap reggel mehetek kezelésre. Szerencsém volt, mindég megfelelő volt a vizsgálati eredményem, emiatt nem került halasztásra kezelés. De hogyan is zajlott le egy ilyen vizsgálat?
Kora reggel kellett bemenni a "kisrutin" vizsgálatra, egy váróba zsúfolódott össze a 10-20 beteg. (De ez mind a tizenkét alkalommal így volt!) Én általában hét órára beérkeztem, a terem és folyosó akkor már tele volt sorban álló és ülő emberekkel. Volt ott fiatal és idős, nagyon gyatra állapotban levő és szinte teljesen egészségesnek tűnő, kopasz és dúshajú. Sokan már ismerték egymást korábbi kezeléseikről, de mindég volt néhány beteg, aki először járt ott. Általában a jelenlévők egy része között élénk, de halk beszélgetés zajlott: az állapotukat, a kezelési tapasztalatokat, az esetleges komplikációkat beszélték meg. Mindenki sorstárs volt. Aki nem vett részt a beszélgetésben, az többnyire figyelmesen hallgatta a szomszédjai szavait -- itt mindenki tanult a másiktól: tapasztalatokat gyűjtött, vagy csak egyszerűen vígasztalódott -- esetleg bátortalanul kérdezett valamit, ami számára még új volt, vagy közkinccsé tette saját tapasztalatát. Én is sokat tanultam ezekből az akaratlanul hallott, de valahol az elbeszélők tudata alatt mindenkinek szánt beszélgetésekből. Sorsokat, álmokat ismertem meg, sok szenvedést. Sok mindenre felkészítettek, a kezelések és a betegség igen sok rejtelmét tárták fel. Nem sajnáltam a szükségtelenül feláldozott időt...
Egy idő után kezdett a türelmetlenség is megmutatkozni a várakozokon. A nővérek reggelente általában nagyon le voltak terhelve: akkor vették át a szolgálatot és először a szobák közt rohangáltak, mindég rengeteg gond volt a betegekkel. Sokszor már nyolc óra volt, mire a vérvételhez hozzájutottak. Általában két nővér vette a vért, a harmadik a beutalókat adminisztrálta a számítógépen. Aki szerencsésen túljutott a vérvételen, az sietett egy egész más emeleten dolgozó, az EKG vizsgálatot végző negyedik nővérhez. Ott is szüksége volt az embernek a szerencsére, mert felváltva férfiak, vagy nők kerültek sorra, és a vizsgálat (no meg a nekikészülődés) meglehetősen időigényes. Általában kilencre az utolsó vizsgálat is elkészült, apránként kiürült a folyosó, mindenki hazamehetett készülődni a másnapi kezelésre.
Másnap reggel kellett a "De Gramont kezelésre", befekvésre jelentkeznem. "Figyelembe véve a szövettani eredményt (adenocarcinoma Gr Ill., Dukes B2, pT3N0) ... 12 széria adjuváns de Gramont kezelést terveztek." Ez a kezelés szigorú szabályok, a "De Gramont protokoll" szerint történik. A sokféle rák ellen sokféle kemoterápiás gyógymódot alkalmaznak. Ezek a gyógyító eljárások célzottan, a különböző rákfajták szerint vannak kiválasztva, mindegyikre a legalkalmasabbat alkalmazzák. Ahogy én látom, a különböző iskolák még ezeket a módszereket is tovább finomítják, variálják. A cél mindegyik esetben az, hogy a rosszindulatú sejtek szaporodását gátolják, igazi szándék szerint megszüntessék az elburjánzásukat, elpusztítsák őket. A nálam alkalmazott "protokol" szerint az "Alkalmazott citosztatikum: 2x300 mg Leucovorin, 2x500 mg 5FU + 2000 mg 5FU". Ezek a szerek komoly mérgek, csak szigorú orvosi felügyelet mellett alkalmazhatók. Az ágyam lábrészéhez minden kezelés kezdetén odakészítettek egy szerelőládához hasonló műanyag koffert, benne azok a gyógyszerek és eszközök voltak előkészítve, amelyek egy esetleges rosszúllét esetén az életmentéshez szükségesek. Néhány adatot felidézek a kezelésemre alkalmazott szerekről:
A Leucovorin-Teva a vastagbéldaganat (áttéteket adó vastagbéldaganat) kezelésére adott 5-fluorouracillal (fentebb mint "5FU" szerepel!!!) is kombinálható. Ezt a gyógymódot kizárólag a daganatellenes kemoterápiás szerek alkalmazásában jártas orvos szoros felügyeletével szabad alkalmazni. Bizonyítottan fokozza az 5-fluorouracil (a daganatos betegség bizonyos válfajának kezelésére használatos gyógyszer) terápiás hatását -- ennek megfelelően ezt a kombinációt tudatosan alkalmazzák. Szem előtt kell azonban tartani, hogy kombinált alkalmazás esetén az 5-fluorouracil mellékhatásai is fokozódnak. Mellékhatása: nyálkahártya-gyulladás (nagyon gyakori, 10 kezelt betegből több mint 1 esetén észlelhető);
A 5-Fluorouracil "Ebewe" vastag- és végbélrák, emlőrák, gyomor és hasnyálmirigy, fej és nyaki daganatok kezelésére használatos önmagában vagy más szerekkel együttadva. A 5-Fluorouracil "Ebewe" 5-fluorouracilt tartalmaz, mely daganatellenes szer. Meggátolja a DNS-egyesítést és az 5-Fluorodezoxiuridin monofoszfát mint hibás RNS előanyag beépül, s így az RNS szintézis megakad. A hatás különösen a gyorsan szaporodó szövetekben (csontvelő, bőr, nyálkahártyák) kifejezett.
A kemoterápiás kezelésre érkezés után mind a tizenkét alkalommal hosszú várakozás következett. Bár én nyolc órára beérkeztem, de tíz óra előtt nem foglalkoztak velem. Alapos vizsgálatoknak vetettek alá, részletesen kikérdeztek esetleges fertőzöttség, vagy megbetegedés kiszűrésére. A vizsgálatot a kezelő orvosom, Dr. Valtinyi Dorottya végezte, majd az eredménnyel a főorvos asszonyhoz küldött. Ott is jókora várakozás következett. Gondosan foglalkozott ő is velem. A vizsgálatok eredménye egy vastag iratköteg lett, amiben csupán néhány sor tartalmazta az aktuális vizsgálat eredményeit. Benn foglalta viszont az előző napi labor eredményt és az EKG szalagját. A pakli további űrlapjait majd a kezelő nővérek fogják kitölteni rólam: kezelésem naplói (kezdő és végző időpont, a gyógyszerek meghatározása, reakcióim, vérnyomásom, cukorszintem, stb.) és az egészségi állapotom bemutatása (koordinációm, mozgási képességem, stb.). Az iratköteget a főnővérnek kellett átadnom, aki elárulta, hogy melyik lesz az ágyam és ki lesz a kezelő nővérem. No ezzel még nem foglalhattam el a helyem, mert az ágyamban még általában ott volt az előző beteg, meg kellett várnom, amíg az ő kezelése befejeződik, és az ágyat áthúzzák. (Volt olyan alkalom is amikor délután 13 órakor kerültem ágyba.)
Átöltözés
és elhelyezkedés után kaptam egy branült, közben kötelességszerűen minden
alkalommal elmondták a kezelés sorrendjét, a kezelésemmel kapcsolatos
rengeteg tudnivalót. A branült általában a kar vénájába szúrják, de ha ezt
az eret nem találják megfelelőnek, akkor a kézfejen keresnek használható
eret. Nagyon vigyáznak a jó szúrásra, mert a hatóanyag szigorúan az érbe
kell, hogy kerüljön. Az esetleg bőr alá kerülő gyógyszer csúnya sebet,
gyulladást okoz. Magát a vénát is elsötétíti az anyag, a bőrön keresztül
határozottan kirajzolódik az ér kék vonala. Éjszaka a mocorgás, forgolódás
miatt előfordult, hogy a beteg belegabalyodott a csőbe, vagy megtörte a
csövet. Ilyen esetben az éjszakai nővérek -- akik éjjel is ellenőrizték az
infúzió előírásos műkösését -- kíméletesen igazítottak a betegen. Hogy a
branül ki ne húzódjon a vénából, a csövet a hüvelykújjba akasztva
rögzítették.
A kezelés a branülön keresztül adott különböző injekciókkal kezdődött. Figyelmeztettek mindég, hogy az egyik injekciónál hideget fogok érezni, a másiknál csípős érzés terjed majd szét bennem. Ezeket az érzéseket egyszer se éreztem. Hányingerem se volt soha. Ezután egy kis üvegcséből adtak infúziót, ez tíz perc alatt lement. Valami öblítő hatást magyaráztak a nővérek, ami a hajszálereket is alkalmassá teszi a hatóanyag gyors befogadására. A következő infúzióslépés egy nagy műanyag zacskó volt. Ez már körülbelül másfél óra alatt ürült ki. A nővérek szerint ez a gyors feltöltés a vérben előállította a hatóanyag optimális koncentrációját.
Ezután
következett a tulajdonképpeni kezelés, legalább is annak a legtöbb türelmet
igénylő része. Két nagy műanyag zacskóból 24 órán keresztül csöpögtették a
hatóanyagot. Maga a csöpögtetés tempója rendkívül szubjektív volt: hat
másodpercenként kellett egy-egy csöppnek leesnie a kis átlátszó
cseppkamrában. Ezt egy görgős cseppszabályozóval kellett beállítani, ami
ugyancsak nehéz feladat volt, mert ezen a ponton a szabályozó már szinte
teljesen leszorította (elzárta) a csövet. Vagy gyorsabban, vagy lassabban
akartak hullani a cseppek. Végül is sikerült mindég beállítani, legalább is
a nővér szubjektív másodperc számlálása szerint. Az időpontot (de a többi
gyógyszer beadásának időpontját is) gondosan naplózták, majd időről időre
ellenőrizték. A lassan hulló cseppek gondoskodtak arról, hogy a vérben levő
hatóanyag koncentrációs szintje a kezdeti telítettség állapotában maradjon,
mégpedig 48 órán keresztül. Ez alatt a két nap alatt kellett a hatóanyagnak
a rosszindulatú sejtekbe beépülnie, tönkretéve a sejtekben a RNS
reprodukcióját. A kezelés utolsó fázisa a véna kiöblítése egy kicsiny adag
semleges sóoldattal. Az már gyorsan lefolyik, és akkor szabaddá válik a
beteg, leszerelik a branült, majd mehet a záró vizsgálatra. Mert a
zárójelentéshez hozzátartozik egy újabb kétlépcsős vizsgálat sor, ami
valószínűleg azt dönti el, hogy a kezelt beteg minden féle kockázat nélkül
térhet vissza a mindennapi életbe. Ezek a záró vizsgálatok is általában
jócskán elhúzódtak, a kezelőorvos is, meg a főorvosasszony is legtöbbször
valahol máshol volt elfoglalva. Az idő pedig kíméletlenül rohant közben, de
a beteg is szíve szerint már nagyon menne haza...
A kezelés-sorozat folyamán az ember sok sorstárssal találkozik. Megdöbbentő kórtörténeteket hall így az ember. Minden beteg más egyéniség és minden rák másféle és minden rákfajta más gyógymódot igényel. Sokan már áttétekkel kerülnek a kórházba és az itt is, ott is kimutatott többszörös áttét miatt a gyógyítás nem hatékony eléggé, de a kombinált kezelés is jobban igénybeveszi a beteget. A kezelés is különbözőképen terheli a különböző embert. Van akinek a mellékhatások nagyon dúrván jönnek elő. Hirtelen kihullik a hajuk, besárgulnak, kegyetlenül legyengülnek. Egyes rákfajta (tüdő, csont, agy) kegyetlen fájdalommal jár. Volt olyan betegtársam, akire két betegápolónak kellett folyamatosan vigyáznia. Kiszállt az ágyából, vitte a csövét magával, ami kiszakadt belőle és végül elesett, csúnyán összetörve magát. Volt, aki folyamatosan jajgatott a fájdalomtól, a fájdalomcsillapító mit se használt náluk. Szerencsére a legtöbben megadással viselték sorsukat, pontosan betartották a kezelés előírásait. Lelkileg igen különböző módon dolgozták fel sorsukat, akik nem vallásos beállítással kezelték bajukat, azoknak sokkal rosszabb volt az állapotuk. A vallásosak lényegesen nyugodtabbak voltak, de ők is igen sokféle módon élték meg a megpecsételt és bizonytalan távlatú túlélés kilátásait.
A történelmi hűség kedvéért az alábbiakban felsorolom a kezeléseim időpontjait.
április 15.-április 17. 1. széria De Gramont kezelés
április 29.-május 1. 2. széria De Gramont kezelés.
május 13.-május 15. 3. széria De Gramont kezelés.
május 27.-május 29. 4. széria De Gramont kezelés.
június 10.-június 12. 5. széria De Gramont kezelés.
július 1.-július 3. 6. széria De Gramont kezelés.
július 19.-július 21. 7. széria De Gramont kezelés.
augusztus 3.-augusztus 5. 8. széria De Gramont kezelés. (Utána MDCT kontroll.)
augusztus 17.-augusztus 19. 9. széria De Gramont kezelés. (Utána ultrahang kontroll.)
szeptember 1.-szeptember 3. 10. széria De Gramont kezelés. (Utána PET-CT kontroll.)
október 27.-október 29. 11. széria De Gramont kezelés.
november 10.-november 12. 12. széria De Gramont kezelés.
Onkológiai Biz. -- Kemoterápia (Kisrutin ; De Gramont ; Kezelésre érkezés ; Kezelés ; Sorstárs) -- Áttét gyanúja (PET/CT ; Fludeoxyglucose (18F))
Amikor a kemoterápiás kezeléssorozat közepénél tartottunk ezt egy kontrollvizsgálattal kellett megünnepelni. Időt kaptam az ezt megvalósító CT vizsgálatra, de mivel az időpont túllógott a 8. széria kezelésen is, a soron következő kezeléseket még "hitelbe" megcsinálták, majd a 8. kemoterápiás kezelés után augusztus 9-én került sor a CT vizsgálatra. Két áttétszerű objektumot találtak a hasnyálmirigyben és a májban a CT-vizsgálat során. A jelentésükben az állt, hogy: "A máj kissé nagyobb. S.VI-VII határán a májfelszin alatt közvetlenül egy szabálytalan alakú kb. 1 8x9 mm-es, minden vizsgálati fázisban hypodens, a natív felvételeken kb. 35HU densitasu, a kontrasztanyagot kismértékben halmozó képlet ábrázolódik. -- A pancreas kissé atrophiás, benne a prosessus uncinatus területén egy 13 mm-es alacsony densitasú, kontrasztanyagot nem halmozó képlet van. A test területén egy szabálytalan alakú, 26mm legnagyobb átmérőjű, alacsony denzitású, de a kontrasztanyagot mérsékelten halmozó képlet van, mely mögött a ductus Wirsungianus tágabb, 6 mm-es." Mellékesen prosztata nagyobbodást és lágyéksérvet is megállapítottak, de ami izgalmassá tette a vizsgálatot, rögzítették, hogy: "Bizonytalan dignitású képlet a májban, UH kontroll javasolt. A pancreas test területén látott mérs.halmozást mutató képlet tumorra suspect, mögötte a d.Wirsungianus tágabb.
No ez a vizsgálat mindent összezavart, merthogy a májamban és a hasnyálmirigyemben is valami gyanusat, természetesen tumorra gyanusat találtak, ez az áttét közvetlen veszélyét jelenti. Megcsinálták a 9. széria kezelést is, majd hasi ultrahang vizsgálatra küldtek. Ennek a vizsgálatnak nem volt semmilyen eredménye. Amint az UH-orvosok mondták, ilyen finoman mutatkozó, csupán gyanura ébresztő feltételezést az ultrahang nem tud igazolni. Magyarán a vizsgálat eredménytelen volt. Senki se nyugodott meg. Az áttét réme ott lebegett mindannyiunk feje felett. A biztos eredmény érdekében PET-CT vizsgálatot terveztek, ami pontos eredményt adhat, de pokoli drága vizsgálat (több százezer forintot emlegettek). Megkaptam a 10. kezelést is (ezt is "hitelbe") és ezután szünetet határoztak el a PET vizsgálat eredményének megismeréséig. Énbennem az a gyanu is motoszkált, hogy a cukrommal kapcsolatos problémák gyökere valahol itt érhető nyomon. Mióta kórházba kerültem (tehát már a szívműtétemnél is!!!) állandóan a cukorbetegség gyanúja alatt élek. Hol betegesen magas, hol betegesen alacsony a vércukorszintem. Sem az orvosok, se jómagam nem tudtam igazolni, hogy milyen tényezők váltják ki az abnormális ingadozást.
2010. október 20-án került sor a PET/CT vizsgálatra. Budapesten ekkoriban két ilyen berendezés volt üzemben, én a 1117 Hunyadi János út 9-ben található gépen lettem vizsgálva. Nagyon alapos felkészítés után került sor a vizsgálatra, különös hangsúllyal foglalkoztak a cukorháztartásomat szabályozó gyógyszereimmel. Még a vizsgálat is majdnem meghiúsult, mert a vércukorszintemet nem találták megfelelőnek. Hosszú pihentetés után végül mégiscsak elfogadtak. A vizsgálat ugyanúgy zajlott le, mint a síma CT vizsgálatnál. Nagyon részletes jelentést írtak, ennek -- az én meglátásom szerint -- leglényegesebb részletei: " ... A jobb arcüregben kis mucokele látható. -- A tüdőben a radiofarmakon eloszlása normális, elszórtan perifériás maradványkötegek, valamint környezetükben egy-egy 2-3 mm-es subpleuralis micronodulus látható. ... Sternotomia és műbillentyű-beültetés utáni állapot. A normális nagyságú májban gócos halmozás nem mutatható ki, a natív felvételeken az ismert hypodens terület ábrázolódik. ... Ismert melléklép. ... A bal vesében ismert cysták figyelhető meg. A vesék FDG-kiválasztása megfelelő, üregrendszeri tágulat nem látható. Az ileumban, ill. a vastag- és végbélben - az anastomosis területén is - lineáris, intenzív aktivitásfelvétel azonosítható. A prostata ismerten kifejezetten megnagyobbodott. ... A köldök alatti régióban a hasfalban enyhe, bal oldali túlsúlyú, diszkréten halmozó szabálytalan densitasemelkedés látható. Kis -- jelenleg zsírszövetet tartalmazó -- jobb inguinalis hernia ábrázolódik. Részben a Th3. csigolyatest alsó részére, részben discusra (porckorongra) vetülve jobb oldalán kb. 15 mm-es minimális dúsítás észlelhető. ... -- Összefoglaló vélemény: Macroscopos, FDG-avid malignitásra utaló halmozás sem a májban vagy hasnyálmirigyben, sem másutt nem észlelhető. -- A Th3. csigolyában nem-malignus etiológiájú (vs.degenratív) halmozás valószínű. A hasfalban vs. injekciók nyoma. A belekben funkcionális vagy metformin szedésével összefüggő halmozás valószínű, mely azonban esetleges kis malignitast elfedhet. A tüdőben residuumok. Mucokele sin. max. l.d. Lien accessorius . Cystae renis l.s. Hyperplasia prostatae. Hernia ing. l.d."
A vizsgálathoz használt FDG (Fludeoxyglucose (18F)) oldatos injekció készítmény izotóppal jelzett glükóz molekulát tartalmaz, és kizárólag diagnosztikus célokra alkalmazható. A készítményt a pozitron emissziós tomográfiás (PET) vizsgálatoknál használják. Ezzel az eljárással a magas cukorfogyasztású szövetek elkülöníthetők képalkotás útján, ami különösen hasznos lehet egyes daganatok kimutatásában, a daganat nagyságának meghatározásában, illetőleg annak megállapítására, hogy egy daganat kiújult-e vagy sem. A készítmény hatóanyaga fluoro-dezoxiglükóz (18F). 1 ml injekciós oldat, 37 - 7400 MBq (18F)-fluoro-dezoxiglükózt tartalmaz a kalibráció idején. - Egyéb összetevők dinátrium-hidrogén-citrát-hemihidrát, trinátrium-citrát-dihidrát, nátrium klorid, injekcióhoz való víz.
Itt lépett be ráktörténetembe a bevezetőben elmondott esésem. Ezentúl az orvosok ezzel a Th3. csigolyával is kötelességszerűen foglalkoztak, mert egy "valószínű" magyarázat nem magyarázat, az ugyanúgy komoly gyanu, mint az esetlegesen "metformin szedésével összefüggő halmozás". A "kis malignitás" esélyére ugyanúgy oda kell figyelni, mint a nagyra!
Az én olvasatomban a vizsgálat nem adott 100 százalékig megnyugtató eredményt, hiszen az említett "maradványkötegek", az "intenzív aktivitásfelvétel", a "diszkréten halmozó ... densitasemelkedés", vagy "esetleges kis malignitas" az érzékeny lelkemben áttétgyanut sejtető virágnyelvi kifejezések lehetnek. Igaz, hogy a "malignitásra utaló halmozás ... nem észlelhető" kifejezés egyértelműnek tűnik, de a többi említett szófordulat azért gyanúsnak tűnik. A Tétényi úton másképp értelmezték a szöveget. A 11. széria zárójelentésében úgy összegezték az eredményt, hogy: "a PET-CT vizsgálat megtörtént, mely sem a pancreas területén, sem egyéb lokalizációban malignitásra utaló jeleket nem talált, így adjuváns kezelés folytatása mellett döntöttünk." Megkaptam a 12. széria kezelést is, ekkor azt írták a zárójelentésben: "Tekintettel arra,hogy adjuváns kezelését befejeztük, Syncumar tablettára orvosi felügyelet mellett visszaállítható." Sikeresen vissza is állítottak tablettás Syncumárra. Végeztek egy tumor-marker kontrollt is. Ez a vizsgálat is eredményes volt. Valtinyi doktornő szerint az eredmény sikeres kemoterápiás kezelést igazol.
Sajnos a területi illetékesség miatt a további kezelésemre a Tétényi úton, a Szent Imre Kórházban nincs lehetőség, mert nem vagyok XI. kerületi lakos. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a folytatást valamilyen más úton kell keresnem. Mert folytatnom kell, nekem most már folyamatos kontroll alatt kell élnem. Fájt a búcsúzás ezektől a kiváló orvosoktól, ezektől a mindég mosolygós és segítőkész ápolóktól. A gyógyulásomat köszönhetem nekik. Testi-lelki egészségemet állították helyre. Megszerettem őket. Gyógyult vagyok, de a továbbéléshez állandó kontrollra is szükségem van. Tehát megoldást kell találnom. "Területi illetékesség", ez volt az a varázsszó, ami elvezetett a megoldáshoz: az Országos Onkológiai Intézethez. Bejelentkeztem, felvettek, és a további kezelésem már símán folytatódott ebben az országos "illetőségű" intézetben. A legilletékesebb szakemberek ellenőrzése alá kerültem. És erre szükségem is volt...
Onkológiai Biz. -- Kemoterápia (Kisrutin ; De Gramont ; Kezelésre érkezés ; Kezelés ; Sorstárs) -- Áttét gyanúja (PET/CT ; Fludeoxyglucose (18F))