RÁKOM - Vérzés (események 2010. január 22-ig)
Vérzés -- Ultrahangvizsgálat -- Kolonoszkópia
2009. őszén (ekkor már nem foglalkoztattak a tavaszi elesés következtében fellépett hátfájás, és lefekvési-felkelési fájdalmak) némi aggodalommal vettem észre, hogy a WC-csészében a székletem mellett vérnyomokat láttam, vagy talán inkább (és ez történt gyakrabban) a víz enyhe rózsaszínes elszíneződését. Ez a jelenség csak alkalomszerűen jelentkezett, nem minden esetben láttam. Kezdetben az aranyeremre gyanakodtam, és ezt kezelőorvosom, Ferencz Gyöngyvér doktornő is elfogadható magyarázatnak tartotta. A feltételezés apránként megnyugtatott, ezután már nem foglalkoztam különösebben a székletproblémámmal, bár most már nem mulasztottam el, hogy minden alkalommal figyelmesen szemügyre vegyem a székletemet.
Októberben azonban felborult a WC-használatom rendje. Mindezideig egyenletes időközökben volt székletem minden reggel és este. Ekkortájt azonban feltünt, hogy napokig tartó szünet után, váratlanul napközben kellett nagymennyiségű bélsárt ürítenem. A rendszertelen időben (tehát nem reggel vagy este), hol gyakrabban, hol ritkábban fellépő székletürítés nagyon zavaró volt. A nyugtalanság akkor fogott el igazán, amikor ismét megjelent a vér a széklet mellett, de ekkor már nem csak nyomokban, jelzésszerűen, hanem kifejezetten vér mellékletként. Eleinte kevesebb, később azonban egyre nagyobb mennyiségben. Ugyanakkor egyre fáradékonyabb lettem. Egy kis emelkedő az utcán, vagy a lépcsőn felfelé való közlekedés egyre jobban és feltünően kifárasztott. Ezeket az észrevételeket természetesen elmondtam a kontrolon. A soron következő átfogó kontrolon Ferencz doktornő labor vizsgálatot is csináltatott, ami vérszegénységet mutatott ki. Ekkor a doktornő már gyanakodva nézett rám, és december elején hasi ultrahang vizsgálatra küldött, amit ott a Széher úton, az első emeleten mindjárt el is végeztek. (L. Bél, Vastagbél)
Vérzés -- Ultrahangvizsgálat -- Kolonoszkópia
Hasi ultrahang vizsgálat
Az ultrahangvizsgálat lelete látszólag semmi rákra célzót nem mondott. Leírta a korábbi epeműtét feltünőbb következményeit, megemlítette a cisztáimat és a nagyobbodott prosztata látványát. Aztán a lista végén volt egy megjegyzés, ami lavinát indított el. A caecum, vagyis a vastagbél kezdő szakaszának fala kissé vastagabb és merevebb -- írták a lelet utolsó mondatában -- és ez a rövid megjegyzés talán jelzésértékű volt a további vizsgálatok szükségességére, bár szerintem még nem volt ebben esetleges daganat sejtetése (legalább is az én számomra!!!). Viszont világosan kimondta a lelet a kolonoszkópiai vizsgálat szükségességét, de csak azért, mert magyarázatuk szerint az ultrahang vizsgálat nem mutat ki egyértelmű képet mindenféle elváltozásról. Így magyarázták nekem az ultrahangosok a vizsgálat eredményét. Ők már sejtették, hogy nagy valószínűséggel daganat van a panaszaim mögött. De hát miért is ők mondják ki az ijesztő eshetőséget? És miért mondanának olyasmit, ha nem is biztos egy ilyen diagnózis? Jól körüljárattak engem. Visszakerültem a bajommal Ferencz doktornőhöz, aki elmondott sokféle eshetőséget. Hiszen sokféle bélprobléma okozhat vérzést, sokféle elváltozás látszhat így az ultrahang képernyőjén, ezt nehéz biztosan behatárolni. Mert egyik vizsgálati mód sem mutat elég részletes képet. De azért szükséges egy tükrözéses vizsgálat, amit -- kissé bonyolult úton -- náluk, a Szent Ferenc Kórházban el tudnak végezni. (Tudniillik a János kórhás adjunktusa -- aki egyébbként a János kórházban dolgozik -- jön át hetente egyszer vizsgálni.) A vizsgálat érdekében Ferenc doktornő írt egy beutalási javaslatot a családorvosunknak, hogy utaljon be engem a János kórház gasztroenterológiai szakrendelésére Dr. Tóth Gábor adjunktushoz, aki aztán egy csütörtöki napon a Széher úton elvégzi a tükrözést. A Ferenc-kórház a tükrözés idejére felvesz engem fekvőbetegnek, és ekkor majd meglátjuk, hogy mit látunk meg. Így körbenjárva -- gondolom, remélték -- mindenki a maga módján hozzátesz valamit a várható esélyekhez, apránként felkészítenek a legrosszabbra is. Értettem én az egészet, és el is kezdtem lélekben felkészülni minden eshetőségre. Ez a felkészülés egyrészt valóban lelki előkészület volt a bizonytalan jövőre, másrészt alapos ismeretszerzés az előkészületek megalapozására. Az internet kínálta lehetőségeket alaposan kihasználtam, sokféle anyagot áttanulmányoztam, egy részét -- a későbbi gyors és biztos hozzáférhetőség érdekében -- ki is másoltam. A leletek értelmezhetősége érdekében az orvosi kifejezésekről elkezdtem egy szótárat összeállítani.
2010. január 5-re kaptam időpontot a János kórházba Dr. Tóth Gáborhoz. A helyzet közben rohamosan vált egyre aggasztóbbá. Napról napra több vér jelent meg a székletem mellett, és ez már alvadt vért bőségesen tartalmazott, sőt december végére már naponta többször is tisztán vért ürítettem. A súlyosbodó állapotomra a családot is figyelmeztettem. A János kórházban szinte csak formális volt a vizsgálat. Végeztek egy urológiai vizsgálatot, de az csak a prosztata nagyobbodást regisztrálta. Kaptam egy leletet, amely visszairányított a Széher útra befekvésre és tükrözésre. A lelet hivatkozott az ultrahangvizsgálat megállapításaira, majd hozzáfűzte, hogy a panaszaim alapján diverticulosis (a vastagbél falán létrejött redőzet gyulladása) vagy npl. lehetősége (feltételezhető daganat) is felmerül. Tóth adjunktus úr tehát már kimondta az alapos gyanut: itt daganatról lehet szó.
Vérzés -- Ultrahangvizsgálat -- Kolonoszkópia
2010. január 19-én felvettek a Széher útra bennfekvő betegnek. Elvégezték a rutin vizsgálatokat, majd beadták a béltisztító-hashajtó szert, amire azt mondták, hogy a legjobb hatású. A hazai szert nem tartották jónak, az állítólag nem tisztítja ki eléggé a beleket. Ez az osztrák (vagy svájci) gyártmányú szer azonban az utolsó cseppig kipucol majd belőlem mindent, igérték. Jó drága volt -- ugyanis nekem kellett kiváltanom, a kórháznak nem volt ilyen gyógyszere, csak közönséges hashajtója -- de az íze, illata kellemes volt. Délben adták be és késő délután felé kezdett hatni. Kegyetlen, egyre erősödő hasi görcsökkel kezdődött a hatása, azonban -- többszöri próbálkozásom dacára -- maga a hashajtás még nem volt tapasztalható. Feleségem délután meglátogatott, és próbált az itthoni események elbeszélésével lekötni, de a fájdalmak miatt alig tudtam rá és a szavaira figyelni. Valamit elmesélt, hogy telefonált a sógorom, aki elmondott valamit, és hogy arról mi a feleségem véleménye, de én minderre csak igen halványan emlékezem. Az előadása közben én ugyanis kemény küzdelmet vívtam a hasamban zajló borzalmas keveredéssel. Mindent megpróbáltam, hogy vívódásaimat magamba fojtsam, vajmi kevés sikerrel... Hol a folyosóra vittem ki sétálgatni a feleségemet, hol leültem vele, hol meg lefeküdtem az ágyamra, de a fájdalmak csak erősödtek. Nem panaszkodtam, igyekeztem a fájdalmakat magamba fojtani, de biztosan eredménytelenül. Feleségem látta rajtam a görcsökkel folytatott vívódásomat, sajnált. Amikor elment, hamarosan éreztem, hogy a fájdalmak döntő maximumukhoz érkeznek. Kimentem megint a WC-re, ami a folyosó végén volt. A fülke ajtaját már magamra se tudtam zárni, amikor győzedelmeskedett a hashajtó gyógyszer és elemi erővel megindult az ürülési folyamat.
Hatalmas sugárral zúdult ki belőlem az összes csúnyaság. Alul felül jött, visszatarthatatlanul és szabályozhatatlanul. Pillanatok alatt beterítettem hányadékkal és ürülékkel a fülkét. Szerencsére senki se jött be, és -- kiadva magamból minden förtelmességet -- egyszeriben megszünt minden görcs is. Csak az elképesztő piszok és bűz maradt, meg a kétségbeesett szégyen. Hogy lehet itt rendet teremteni? Mit csináljak most? Szerencsére a WC folyosója, a zuhanyozóhelyiség és a takarítóeszközök tárolóhelye egybe nyílt. Így aztán találtam takarítóeszközöket a WC-vel egybefüggő mosdóban, és nagy nehezen sikerült kitakarítanom a fülkét, és még magamat is rendbe tudtam szedni, mielőtt bárki belépett volna. Nagyon megkönnyebbültem az eredményes munka láttán: Nem kell senki előtt szégyenkeznem, nem szorultam senki segítségére. Ám a legnagyobb örömöm az volt, hogy a kegyetlen görcsök megszüntek, valami nagy nyugalom áradt szét rajtam. Boldogan mentem vissza a korterembe, bedöltem az ágyamba és szinte azonnal elaludtam. Már régen nem aludtam olyan jól, mint ezen az éjszakán. Zsuzsón kívül nem is tudta meg senki ezt a katasztrofális kiürülésemet, és a kétségbeesett nagytakarítást. Ő is csak a hazatérésem után.
Tükrözés
és műszerei
Másnap, január 20-án délelőtt felkisértek a második emeletre, ott volt az endoszkópiai labor. Megilletődve csodálkoztam rá a műszerek arzenáljára, az egyszerű vizsgálóasztalra. Röviden tisztáztuk, hogy még sohase tükröztek. Ekkor készségesen segítettek a tükrözési ismereteim vázlatos kiegészítésében és az előkészülésemben. Nekivetkőzve elhelyezkedtem a vizsgálóasztalon, betakartak majd néhány szóval vázolták a vizsgálat mikéntjét. Valamilyen zsibbasztó injekció hatására gyorsan kikapcsolt az öntudatom. Még teljesen tudatosan feküdtem fel az asztalra, elhelyezkedtem, betakargattak, de ezután már semmi komolyra nem emlékezem. Annyit éreztem tompa tudattal, hogy az asszisztensnő gyömöszölte a hasamat, oldalamat (bizonyára a szondát segítette befordulni a kanyargó belemben), de se fájdalomra, se a szobában levők beszélgetésére nem tudok visszaemlékezni. Igazából az se tudatosult bennem, hogy mikor tisztult ki a tudatom. Hagytak feküdni nyugodtan egy ideig. Aztán valamikor később jött egy ápoló, akkor kezdtek velem újból foglalkozni, segítettek felülni, leszállni az asztalról (egy lépcső állt az asztal mellett), felöltözni, majd egy guri-székben elhelyezkedni. Az ápolóval lelifteztünk és betolt a kórtermünkbe. Besegített az ágyamba. Az járt zavarosan tompa fejemben, hogy ugyan kocsi nélkül is bizonyára le tudtam volna jönni az emeletről a helyemre, de azért határozottan jól esett a gondos támogatás, az óvatos lassúság. Rögtön mély állomba merültem.
Elkezdték a syncumarra történő visszaállítást, ami természetesen egy hosszabb procedúra, és értékelték a tükrözés eredményét. "Kb 4 éve volt cholecystectomiája. Akkor colonoscopia nem történt. Aranyeres panaszai régóta vannak. Kb a műtét óta visszatérő véres, nyákos székletek, rendszertelen székürítés, székrekedésre való hajlam jellemző. 1/2 a Dormicum + 1/2 a Tramadol premedicatioban a descendens határáig vezettük az eszközt. Itt kb 5 cm hosszan a falat félkörívben- körívben beszűrö, igen vérzékeny, polypoid terime látszik, továbbhaladni az eszközzel nem tudunk a perf. vagy sérülés veszélye nélkül. A képlet majdnem teljesen kitölti a lument, innen többszörös mintavétel. Distal felé a sigmában kb 25 cm magaságban egy vastag nyelű, kb 15 mm-es , hasonlóan vérzékeny felszínű polypus látszik. Innen is mintavétel, rectum ép, belső nodusok, vaskos rectalis vénák láthatók. Biopsia: I npl. coli II polypus sigmae Tekintettel arra, hogy a laesio vsz. csak műtétileg távolítható el és a kisebb polyp azonos régióban látható, a komplett polypectomiát nem erőltettük ( a képletek nagyon vérzékenyek, a beteg Clexane-t kap). -- Javasolt: hasi CT (grading) utána sebészi konzilum sz.e. szövettan birtokában onkológiai konzultáció jav [Részlet a 100122-i Zárójelentésből]
Gyanus daganatot találtak tehát a vastagbélben, az vérzik. A daganat miatt nem tudták a tükrőzéssel az egész vastagbelet átvizsgálni, nem fért el az elzáró képződmény mellett a műszer feje és szára. Féltek, hogy sérülést, esetleg perforációt okoznak. Így csak szövetmintát vettek, és a minta alapján dől majd el, hogy milyen a daganat. A szövettani lelet alapján döntik majd el a további teendőket. Mindenesetre egy CT vizsgálatot el kell végezni, mert az tudja pontosan megállapítani a daganat helyzetét, méretét, és az eredmény birtokában lehet majd dönteni a további teendőkről. Kaptam időpontokat a további vizsgálatokra. Február 22-ére tűzték ki a CT vizsgálatot a Szent János Kórházban, majd 24-ére adták meg a konzultáció időpontját Dr. Tóth Katalin doktornővel, a Kútvölgyi úti kórház orvosával. Ezzel az eredménnyel január 22-én hazabocsátottak.
Izgatottan vártuk a szövettani eredményt. Természetesen a család is élénken foglalkozott a betegségemmel. Fiam sokat konzultált orvos kolégáival, akik azt tanácsolták, hogy gyorsan kellene tenni, és felkínálták segítségüket. A szövettani leletek eredményét február 11-én közölték. A leletek rosszindulatúnak nyílvánították ki a mintákat, és ez mégjobban felgyorsította az intézkedéseket. Így aztán február 15-én (egy héttel a János kórházban előjegyzett CT-vizsgálat előtt) már az Uzsoki utcai kórházban CT- vizsgálatra kerültem.
Vérzés -- Ultrahangvizsgálat -- Kolonoszkópia